Múzeumunk névadója - Balassi (Balassa) Bálint

Balassié „az első írói hivatás a magyar költészet történetében...”(Babits Mihály Balassi Bálintról)

Balassi Bálint az egyik legkiemelkedőbb magyar humanista költő. Családfájában olyan nagy nevek szerepelnek, mint Janus Pannonius, Tinódi Lantos Sebestyén, a kor nagy krónikása, énekmondója, és Bornemissza Péter, a magyar reneszánsz dicső alakja, Itáliát, Franciaországot és a Német-római császárságot megjárt protestáns püspök, Szophoklész Elektrájának fordítója.

A Balassi család eredete

A Gyarmati-Balassi család, a magyar történelem egyik legősibb famíliája, családfájuk a XIII. századig vezethető vissza.

Balassi Bálint édesapja Balassi János volt. Ő szervezte meg a végvárak törökök elleni védekezését és ezért lett 1555-től a hét északi vármegye és bányavárosok főkapitánya. A korabeli történetek alapján félelmet nem ismert és a törökök foglyok kínzásában élen járt. Balassi János első felesége korán meghalt, második feleségétől, Sulyok Annától (aki szintén nemesi család sarja) hat gyerme született.

Balassi Bálint elsőszülöttként látta meg a napvilágot 1554. október 20-án Zólyomban, a családi bírtok központjában. Ízig, vérig reneszánsz férfi, korának egyik legműveltebb nagyura, a magyar humanista költészet legnagyobb alakja, és törökverő, duhajkodó végvári vitéz lesz.

Balassi Bálint Magyarország egyik leggazdagabb és egyben legbefolyásosabb családjának a sarja. 1554. október 20-án Zólyomban, a családi birtok központjában született. Életében ízig, vérig reneszánsz férfi, korának egyik legműveltebb nagyura, a magyar humanista költészet legnagyobb alakja, mindeközben törökverő, végvári vitéz. A családi hagyományokhoz hűen, ifjúként kitűnő és komoly oktatásban részesült. Kezdetben Pozsgai Gábor, aztán 1565-ig Bornemissza Péter lesz a nevelője, aki - Eckhardt Sándor szerint - „szikrát gyújtott, mely lángra lobbantotta benne költőt”, az Isten adta tehetségét. Bornemissza tanításai után, az apa Nürnbergbe küldi tovább tanulni Balassi Bálintot. Később, mikor apját letartóztatta I. Miksa 1569-ben, a család kegyvesztettség miatt Lengyelországba, Kamenyec várába menekül. Itt fordítja magyar nyelvre a 18 éves Balassi Bálint, Bock Mihály lutheránus prédikátor „Beteg Lelkeknek való füves kertecske” című vallásos elmélkedéseit, amely egyúttal Balassi Bálint költői írástudásának gazdagságát is igazolta. Ez volt az egyetlen olyan műve, amelyet életében sikerült nyomtatásba adni (1572- Krakkó). 1572-ben, miután Balassi János kegyelmet kap, a család visszaköltözhetett Magyarországra és rövidesen újra előnyös pozícióban lehetettek az udvarban. Az ifjú költő pohárnokká lépett elő, részt vehetett a trónörökös, Rudolf 1572. évi koronázási ünnepségén is.

Egyetemet látogatott, több idegen nyelven beszélt és a latin, német, török, szláv, olasz nyelvek mellett megtanult lengyelül, olvasott románul és horvátul is. Kiváló nyelvtudása nagyban segítette irodalmi munkásságát. A 22 esztendős Balassi Bálint kedveli Petrarca műveit és kortársa Jakob Regnart művész iránymutatását is követi. Kedvelték mindenütt, de kiváltképp a hölgyek körében. Olyan életet élt, amilyenről sokszínű és eleven alkotásai is hűen tanúskodnak. Küzdött Múzsái szerelméért, végvári harcokban kellett helyt állnia, és utána mulatozással próbálta megszabadítania magát a sok keserűségből, bánatból, hogy aztán újra és újra megbánva bűneit, visszatérjen Istenhez és a vallási misztériumhoz. Vélhetőleg Losonczy Anna iránt érzett hatalmas szerelme indította el ezen a fordulatos, hódításokkal teli úton.

„Méznél édesebb szép szók” – Szerelmei

Az igazi szerelem adta ihlet Losonczi Anna- Ungnád Kristóf egri várkapitány felesége - nevéhez köthető. Ennek elmúltával Balassi Bálint 1584-ben vette nőül Dobó Krisztinát. Házassága unokatestvérével, Dobó Krisztinával hatalmas felháborodást okozott. 1585-ben született meg közös gyermekük János. Mivel Balassi Bálint és Dobó Krisztina elsőfokú unokatestvérek voltak és az akkori egyházi megítélés és a Werbőczy Tripartitumának törvényei alapján ez vérfertőzésnek számított, a házasságot érvénytelenítették és gyermeküket törvénytelennek nyilvánították. A házasság és annak szétválasztása miatt keletkező kellemetlenségek a költőt és Dobó Krisztinát gyorsan elidegenítette egymástól. Amikor Dobó Krisztina 30 évesen meghalt, a gyermeke nevelését Balassi Bálint húgaira bízta. Halála előtt pedig Mátyás főherceg oltalmába ajánlotta és jezsuita nevelésre szánta.

1589-ben a „szép, piros rózsa tündöklő orcájú” Bécsi Zsuzsanna és a „víg, arany színű hajú, gyöngyfogú” Anna Mária alakja vált hallhatatlanná Balassi Bálint búfelejtésekor művében. Ebben az időben Bécsben tartózkodott.

„Ez árnyékvilági pályafutását is vitézi módra végezé” – halálának körülményei

1591 őszén tért vissza Magyarországra, miután nagybátyja, Balassi András meghalt. 1593 telén Balassi visszafoglalta Pálffy Miklós csapataival a török megszállás alatt lévő: Kékkő, Salgó, Somoskő birtokait, majd az Esztergomot ostromló császári seregben vállalt katonai szolgálatot.

A kalandor poéta élete a Duna-parti város, Esztergom falai alatt fejeződött be: A nógrádi vár visszavétele után a királyi csapatok május 4-én Esztergom alá érkeztek. Isza bég már felkészült az ostromra. Őrségének létszáma elérte a 3000 főt, és mivel a túlparti Párkány palánkja török kézen maradt, Budáról vízi úton több ízben is erősítést kapott. Így módjában állt megerősíteni és védeni a Szent Tamás-hegyet és a külvárosokat, sőt kitörésekre is vállalkozhatott. A szövetséges had a 15 000 magyarral együtt a szemtanúk becslése szerint elérte a 35-50 000 főt. Mátyás főherceg, főparancsnok tábormestere Ferdinánd Hardeg, a tüzérek parancsnoka Leo Gall volt. A magyarok közül Pálffy Miklós, Nádasdy Ferenc és Zrínyi György töltött be fontosabb tisztséget, valamint a történetíró Istvánffy Miklós; és a krónikás szemtanú Illésházy István.

A Víziváros nyugati oldalán május 19-ére lőttek rést. Hardeg sürgette a rohamot, mások még korainak tartották, végül Pálffy és Nádasdy rohamra vitte a magyarokat.

A rohamozók között ott volt Balassi Bálint is. „…e harcban a serény éfjú, Balassi Bálintnak, ki Marsnak és Pallasnak egyenlőn szolgált, mindkét ágyéka átlövetett, mely sebben, csontsérelmet nem szenvedett…” 1594. május 19-én egy szakállas ágyú golyója mindkét combját szétroncsolta. A segítségére küldött seborvos amputációval még segíthetett volna az élete megmentésében, amibe Balassi Bálint nem egyezett bele, mondván, egy vitéz lábak nélkül nem élhet

„Vesztette az barbély, Mátyás hercegé, nem akarván szót fogadni az magyar barbélyoknak és holt meg hertelen die 30 eiusdem.” (Balassa Zsigmond)

Egy darabig segítséggel, támogatva még fel tudott állni, majd az elfertőződő sebesülés hirtelen ledöntötte a lábáról. Halálos ágyánál, a tragikus vég szemtanúja Dobokay Sándor jezsuita práter volt, aki elmondása szerint Balassi Bálint készült a halálra. 11 napos szenvedés után vérmérgezésben halt meg.

A ma Szlovákia területén található Kriván havasa alatti Hibbe község római katolikus templomában található a Balassa család sírboltja, ahol öccsével, a nem sokkal őutána elhunyt Ferenccel együtt, apja és anyja mellett nyugszik.

Epilógus

Balassi Bálint személyében a reneszánsz egyik legnagyobb alakját, költőjét, a magyar nyelvű irodalom első kiemelkedő alkotóját ismerhettük meg, aki tehetségének és műveltségének köszönhetően az európai kortársak közül kiemelkedőnek bizonyult.

Balassi Bálint irodalmi munkásságával megalapozta a magyar szerelmi és vallási költészetet. Az ő nevéhez fűződnek az első katonadalok, emellett pedig a hazai drámairodalom megteremtésében is oroszlánrészt vállalt. A költő életműve verseléstechnikai szempontból is korszakalkotónak bizonyult: a verseit, műveit ciklusokra bontotta; a kora újkori alkotók több mint száz éven át Balassi Bálint stílusát igyekeztek követni; a híres Balassi-strófa pedig a magyar verselés egyik alappillére lett.

IN LAUDEM CONFINIORUM

az „Csak búbánat” nótájára

Vitézek, mi lehet ez széles föld felett
szebb dolog az végeknél?
Holott kikeletkor az sok szép madár szól,
kivel ember ugyan él;
Mező jó illatot, az ég szép harmatot
ád, ki kedves mindennél.

Ellenség hírére vitézeknek szíve
gyakorta ott felbuzdul,
Sőt azon kívül is, csak jó kedvébűl is
vitéz próbálni indul,
Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik,
homlokán vér lecsordul.

Veres zászlók alatt lobogós kopiát
vitézek ott viselik,
Roppant sereg előtt távol az sík mezőt
széllyel nyargalják, nézik;
Az párduckápákkal, fényes sisakokkal,
forgókkal szép mindenik.

Jó szerecsen lovak alattok ugrálnak,
hogyha trombita riadt,
Köztök ki strázsát áll, ki lováról leszáll,
nyugszik reggel, hol virradt,
Midőn éjten-éjjel csataviseléssel
mindenik lankadt s fáradt.

Az jó hírért, névért s az szép tisztességért
ők mindent hátra hadnak,
Emberségről példát, vitézségről formát
mindeneknek ők adnak,
Midőn, mint jó rárók, mezőn széllyel járók,
vagdalkoznak, futtatnak.

Ellenséget látván örömmel kiáltván
ők kopiákot törnek,
S ha súlyosan vagyon az dolog harcokon,
szólítatlan megtérnek,
Sok vérben fertezvén arcul reá térvén
űzőt sokszor megvernek.

Az nagy széles mező, az szép liget, erdő
sétáló palotájok,
Az utaknak lese, kemény harcok helye
tanuló oskolájok,
Csatán való éhség, szomjúság, nagy hévség
s fáradtság múlatságok.

Az éles szablyákban örvendeznek méltán,
mert ők fejeket szednek,
Viadalhelyeken véresen, sebesen,
halva sokan feküsznek,
Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója
vitézül holt testeknek.

Óh, végbelieknek, ifjú vitézeknek
dicséretes serege!
Kiknek ez világon szerteszerént vagyon
mindeneknél jó neve,
Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel
áldjon Isten mezőkbe!

DR. FRICZ-MOLNÁR PÉTER Balassi Bálint selmeci kalandjai: „vígan laktunk, nem tagadjuk” - tanulmány