A Balassa Bálint Múzeum előzményének az 1894-ban alapított Esztergom-vidéki Régészeti és Történeti Társulat tekinthető. A Társulat gyűjteményét a Keresztény Múzeum régészeti és éremtani gyűjteményével egyesítve, 1934-ben jött létre a Régészeti Múzeum, melybe a Szent Benedek Rendi Főgimnázium régiség és éremgyűjteményét is beolvasztották. A Múzeum, mely az 1949-es államosítás után 1952-ben vette fel a Balassa Bálint nevet, 1964-ben átvette a Dorogi Szénmedence Tájmúzeumának gyűjteményeit is, mely a Tokod és Dorog térségében folyó bányamunkák során előkerülő régészeti leleteket (elsősorban Tokod-Erzsébetakna területén) gyűjtötte össze, és megszűnésekor mintegy 7000 leltározott tárgyból állt.

A Balassa Múzeum kutatási területe Esztergom városára és az Esztergomi járásra, valamint az egykori Esztergom vármegye Dunától D-re fekvő területére (ill. később Dorogi járás) terjed ki.

A múzeum régészeti gyűjteménye, mely jelenleg mintegy 150 ezer beleltározott (és kb. 15-20 ezer újabban előkerült leltározatlan) tárgyból áll, a Pázmány Péter utca 13. szám alatti Régi Vármegyeháza épületében található. A leleteket Salgó-polcokon, többségében egységes kivitelű (400 x 250 x 200 ill. 105 mm-es méretű) papírdobozokban tároljuk, a nagyobb méretű tárgyak viszont szabadon állnak a polcokon. A leletanyag többségében kerámiából, kisebb részt üveg- és fémtárgyakból, malomkövekből, téglákból, kisebb méretű faragott kövekből áll. (A római kori tegulák, nagy számuk és méretük miatt, a Mindszenty téri épület pincéjében, az állatcsontokkal egy helyen kerültek elhelyezésre.)

A gyűjtőterületünkön ismertté vált lelőhelyek nagy száma miatt csak a jelentősebb leletanyagokat soroljuk fel: Így a rézkorból a Pilismarót-Basaharcon feltárt, bolerázi csoporthoz köthető temetőt, és a késő rézkori badeni kultúrába sorolható, Esztergom-Szentkirályi dűlőben feltárt települést emeljük ki, de az itt említett kultúrák leletanyaga más lelőhelyeken is fellelhető. A bronzkor középső időszakát (Dunántúli mészbetétes edények népének kultúrája) képviseli a Nyergesújfalu-Viscosa területén feltárt temető. A bronzkor késői szakaszára keltezhető urnamezős kultúra népének telepét tárták fel Esztergom-Helemba szigeten.

(Horváth Orsolya fotói)

A kora vaskori Hallstatt-kultúra népének központját képező erődített telepét és temetőjét Süttőn tárták fel, ez utóbbiak fele halomsír volt.   A  késő vaskori kelta népességhez köthető LT-C temetőt Pilismarót-Basaharcon tártak fel, ugyanilyen korú telepet Esztergom-Szentkirályi dűlőből ismerünk. A későbbi LT-D telepek (köztük fazekaskemencék is) nagy számban Esztergom területéről ismertek (Szentgyögymező, Kossuth Lajos utca, Batthyány utca), ezen települések központja a Várhegyen volt, mely azonban a Vármúzeum gyűjtőterületét képezi,  de feltárását 1981-1999 között a Balassa Bálint Múzeum régészei végezték Horváth István vezetésével.

A római korban területünk Pannonia tartomány részét képezte, a 400 évet kitevő időszak folyamán a Duna mentén 5 erőd – többségében késői – és kb. 50 őrtorony létesült. Solva katonai tábora az Esztergom-Várhegyen létesült, feltárását a kelta oppidumhoz hasonlóan részben ugyancsak a Balassa Múzeum végezte… A táborok többsége feltáratlan, az őrtornyok láncolata a Dunai vízlépcső építéséhez kapcsolódó ásatások során lett megkutatva. A római kori Esztergom korai fázisához mindössze néhány sír köthető (Bajcsy Zs. u, Bánomi dűlő, IV. Béla király útja), késői időszakhoz köthető temetői a Kossuth utcában (95 sír) és Bánomi dűlőben (333. sír) kerültek elő. A Tokod-Erzsébetakna területén található római település I-IV. századig fennálló telepből, késő római edényégető kemencékből, késő római erődből áll. A lelőhely közelében a 2000-es évek első felében egy újabb római telep gödörházakból álló részletét tártuk fel Tát-Alsókörtvélyesi dűlőben. A hadsereg téglaégetői Dömösön ill. Esztergom-Molnár soron kerültek elő. A népvándorlás időszakát néhány prelangobárdnak meghatározott sír képezi, melyeket Epöl-Kőkúti dűlőben tártak fel. Gyűjtőterületünk avar kori telephelyek csak felszíni gyűjtésből ismertek, temetőket Dömös-Iskola udvaron, és Pilismarót-Basaharcon ill. a református templom közelében tártak fel, a basaharci leletanyag azonban a MNM-ba került. Honfoglalás kori sír Esztergom-Felső Kenderesen vált ismertté.

Árpád- és középkori utóbbi időben beleltározott leletanyagok:

• Esztergom-Kossuth utca
• Esztergom-Szent Lőrinc templom
• Pilisszentlélek-Kolostor
• Esztergom-Sziget (Lovag Zsuzsa anyaga)

Török kori településrészletek (gödrök, kutak) az utóbbi időben Esztergom területén a Kossuth Lajos utcában és a Szent Erzsébet Iskola udvarán (2012-ben) kerültek elő, ezek anyaga azonban még tisztításra, majd leltározásra vár – dr. Tari Edit – Az esztergomi Víziváros eddigi legnagyobb feltárásának bemutatása

A régi leletanyag esetében a nyilvántartások hiányosak, így ezek nagy része ma már nem azonosítható. Újraleltározásukra, három egységből álló leltári számokkal, az 1950-es években került sor. Az 1960-as évek óta előkerülő leletanyag leltározása folyamatos. Jelenleg a 45. leltárkönyv van használatban. Külön leltárkönyvben (Süttő-leltárkönyv) került nyilvántartásra Süttő-Sáncföldek ill. -Nagysánctető vaskori leletanyaga /a leletanyag egy részének beleltározására a feltáró Vékony Gábor és Vadász Éva halála miatt nem került sor/, továbbá a dömösi prépostság leletanyaga (Dömös-leltárkönyv). A Dunakanyar-leltárkönyvekben az Esztergom-Sziget, a Duna- mentén feltárt római őrtornyok, Esztergom-Helemba sziget leletanyagát tartjuk nyilván (többnyire külső kutatók által végzett feltárások: Lovag Zsuzsa, Soproni Sándor, Tóth Endre).

A külön leltárkönyvben nyilvántartott kőanyag tárolása nem megoldott, a leletek több helyen, a múzeum két épületén kívül a Széchenyi tér ? szám, ill. a Dobozi utca 8. szám alatti, az Embertani gyűjteménynek is helyet adó ingatlan udvarán kerültek elhelyezésre (szabad ég vagy féltető alatt).