Gyűjtemények

A 19. század végén gyorsan gyarapodó gyűjtemény 1898-ban került (a bencés gimnáziumból) a Főszékesegyházi Könyvtár (Bibliotheka) épületében első, nyilvános kiállításra. A gyűjtemény leltára 1900-ban nyomtatásban is megjelent az Esztergom-vidéki Régészeti és Történeti Társulat III. Évkönyvében, amely ekkor 617 tételben mintegy 1500 db (régészeti, helytörténeti, néprajzi, iparművészeti, numizmatikai és természettudományi) tárgyat jelentett.

A különböző származású gyűjteményrészek nem rendelkeztek egységes nyilvántartással, ezek jórészt megsemmisültek. A régi anyag azonosításánál a Társulat Évkönyvében 1900-ban közzétett leltárra, a későbbi időkre az 1903 - 1931 között megszakításokkal vezetett szerzeményi naplóra és a Társulat töredékekben fennmaradt leltárára, továbbá a bencés gimnázium gyűjteményének átadási jegyzékére vagyunk utalva.

A Régészeti Múzeum őskori leletanyagáról Balogh Albin megbízásából Mozsolics Amália készített 1942-ben katalógus rendszerű nyilvántartást. Az azonosítás fárasztó munkáját az ötvenes évek elején Zolnay László végezte el.

A dorogi József Attila Művelődési Ház keretében Szepessy Géza vezetésével 1954-ben alakult meg a Múzeumbarátok Köre. Tagjainak gyűjtőmunkája vetette meg a Dorogi Szénmedence Tájmúzeumának alapját. A kiválóan megszervezett leletbejelentő szolgálat segítségével a Tokod és Dorog határában folyó felszíni bányamunkák során előkerült régészeti leletek nagy részét sikerült megmenteni. A Dorogi Szénbányászati Tröszt anyagi támogatása tette lehetővé több fontos bronzkori, római kori és középkori lelőhely szakszerű feltárását. A DTM régészeti gyűjteménye a múzeum 1964-ben bekövetkezett megszüntetésekor mintegy 7000 beleltározott tárgyból állt. A DTM gyűjteményeit, köztük a régészeti leletanyagot is múzeumunk vette át. A gyűjtőmunka eredményeiről Szepessy Géza stencilezéssel sokszorosított ismeretterjesztő füzetekben számolt be, a hatvanas évek elején évkönyvet is terveztek, a közlésre szánt dolgozatok kéziratát ma az EBM-ben őrzik.

Az első években a dorogi gyűjtemény muzeológiai feldolgozását nem szakember végezte, ami sok hiba forrásává vált. Gyakran pontatlanul leltározták be a tárgyakat, több esetben előfordult, hogy a leleteket megtalálók ma más lelőhelyre emlékeznek, mint ami a leltárkönyvben szerepel, vagy a leltárkönyvben feltüntetett ajándékozó, eladó egyáltalán nem tud leletek előkerüléséről és múzeumba juttatásáról. Mindezek miatt a DTM anyagának felhasználásakor fokozott kritikát kellett alkalmaznunk.

Az MNM kapta meg Horváth A. János nagymarosi tanár 1930-as években végzett pilismaróti ásatásainak leletanyagát. 1945 után az esztergomi vár feltárásán kívül (Méri István, majd Nagy Emese vezetésével) az MNM régészei több leletmentést végeztek a dorogi járásban, bekapcsolódtak a Duna-kanyari ásatásokba. A Visegrád—Nagymaros között tervezett vízierőművel kapcsolatos leletmentési akció során, amelyet az MTA Régészeti Kutató Csoportja irányított, 1959 — 1967 között területünkön mintegy 20 lelőhelyen került sor feltárásra. A leletanyag végleges megőrzésre az MNM-be, illetve az EBM-be került.

Sok régészeti lelet található magánkézben és iskolai gyűjteményben. A kisebb-nagyobb gyűjtemények közül az alábbiak megtekintésére nyílott eddig lehetőségünk: Falumúzeum (Kesztölc), Általános Iskola (Pilismarót ós Tát), Általános Gimnázium (Nyergesújfalu), Németh Béla (Bajna), Kottász István (Esztergom), Roszivál Miklós (Esztergom), Koczor Lajos (Leányvár). A gyűjtemények kezelőitől, illetve tulajdonosaitól több jól hasznosítható adatot is kaptunk. A bajnai és a sárisápi általános iskola gyűjteményét a topográfiai munkák során adták át múzeumunknak.

Gyűjteményünk régészeti, néprajzi, helytörténeti, numizmatikai, képző- és iparművészeti, természettudományi anyagot tartalmaz. A múzeum gyűjteményeinek állománya 2012. december 31-én: 220 000 darab.

 
Kövessen minket a Facebookon is